480 nevező és 1 Bajnoki Gyűrű minden idők egyik legizgalmasabb Kékszalagján

Véget ért minden idők egyik legtöbb meglepetését tartogató Kékszalagja, ami immár a 48. volt a vitorlás verseny történetében. Nem csak a kiszámíthatatlan, gyakran szélsőséges időjárás miatt volt különleges az idei verseny, de azért is, mert idén először Bajnoki Gyűrű került a győztes ujjára – a magyar sport történelmében először. A FEIL Csapata megálmodta, majd megalkotta a bajnok gyémánt gyűrűjét, így természetesen mi is sem hiányozhattunk a versenyről. Íme, képes élménybeszámolónk, hogyan festett a 48. Kékszalag a mi szemünkön keresztül, és hogy milyen maradandó élményekkel gazdagodtunk e pár alatt!

Bemutatkozásunk a nevezésen

Július 13-án, egy napfényes szerda reggelen indultunk a Balatonra, a 48. Kékszalag vitorlás versenyre, izgatottan, várakozásokkal telve. Balatonfüredre, a nevezés helyszínére tartottunk, a Hotel Anna – Grande nagytermébe.

A varázslatos szépségű helyszín nyüzsgött a rekordszámú nevezőtől, akik standunk felépülése után sorra csodálták meg a vitrinben kiállított Bajnoki Gyűrűt, a Kékszalag Emlékgyűrű Kollekció darabjait, valamint a Forevermark ékszerkülönlegességeit.

A számos elhangzó vélemény közül egy fiatalemberét emelnénk ki. Zsolt azt mondta, hogy bár sejti, hogy abszolút elsőként kis eséllyel pályázik a Bajnoki Gyűrűre, ám ha kategóriájukban elsők lesznek, szeretné meglepni csapattársait egy-egy fehérarany, gyémántköves Emlékgyűrűvel. Viccesen azt is megjegyezte, hogy szíve szerint a Bajnoki Gyűrűből kérne nyolc másolatot, de persze tudja, hogy abból csak ez az egyetlen készülhetett el.

Beteljesült jóslatok

Az esélylatolgatások természetesen már a nevezéskor elkezdődtek, de a másnapi rajt izgalmait a meteorológiai szolgálat újabb és újabb vészjósló hírei csak növelték.

A jóslatok beteljesedni látszottak, amikor a hurrikán-szerű vihar kora este lecsapott Balatonfüredre. A FEIL Csapata ekkorra ugyan már áthelyezte főhadiszállását a Tagore sétány elején található Vitorlás étterembe, ahol a verseny ideje alatt táboroztunk, de amikor a stand bontása illetve építése után elindultunk Tihanyba, a szálláshelyünkre, a vihar elemi erővel tört ki.

Olyan szélvihar keveredett felettünk, jégesővel, hogy le kellett húzódnunk autónkkal az úton, mert az ablaktörlők sem bírtak az özönvíz-szerű esővel. Közel harminc percen át tartó égi háború után amint biztonságosnak láttuk, útra keltünk.

Az úton mindenütt hömpölygő víz, leszakadt ágak, gyökerestől kicsavart fák mutatták a vihar erejét. Az útra dőlt fák miatt többszöri útlezárások nehezítették a továbbjutást, így késő este érkeztünk meg szállásunkra, ahol aggódva gondoltunk a másnapi verseny kilátásaira.

Még a vihar sem állhatott útjába…

Másnap, a verseny reggelén, beszélgetéseink nem is szólhattak volna másról, mint hogy vajon milyen károkat okozhatott a vihar a kikötőben, és hogy mi várhat ránk még a rajt előtt. Ezeket a híreket végül a kikötőbe érve meg is kaptuk, de a saját szemünkkel is meggyőződhettünk a vihar rombolásáról.

A Hotel Annába megérkezve, miután átadták a széfben elhelyezett ékszereket és a féltve őrzött Bajnoki Gyűrűt, mi is láttuk a Tagore sétányon megtépázott standokat, azt a mementóként álló fatörzset, melynek koronája hiányzott, mutatva, mekkora vihar pusztított.

A start előtt várakozó tömeg azonban megmutatta, hogy a Kékszalag a magyar vitorlázás sport legnagyobb ünnepe.

Miközben igen sokan dolgoztak a helyreállításon, a már csak felhős, de kellemes nyári időben elstartolt a mezőny, gyönyörű látványt festve a Balaton és a vitorlázás szerelmeseinek.

Vakuk kereszttüzében a Bajnoki Gyűrű

Feil Róbertnek, a Bajnoki Gyűrű egyik fő megálmodójának azonban nem volt sok ideje követni a verseny izgalmait, hiszen az újságírók és riporterek szinte percenként „megtalálták”, ő pedig boldogan és büszkén válaszolt kérdéseikre.

Az interjúk között, mikor Korpás Gábor, a DIGI SPORT riportere megpillantotta a Bajnoki Gyűrűt, a 95, kéken és fehéren szikrázó gyémánt szó szerint elvakította a napfényben. Mint mondta:

„Élőben valóban hihetetlen, szebb, mint a képeken!”

Amikor a Magyar Televízió képviseletében Boldizsár Kata megérkezett, Róbert már rutinosan vágott neki az interjúnak, egy fantasztikus motorcsónak hófehér bőr üléseiben, a tündöklő napsütésben. Az MTVA riportere is beleszeretett a gyűrűbe, kezében forgatta és a Nap felé tartotta. (A parton várakozó kollégánk utólag bevallotta, az interjú alatt egy kicsit izgult is, nehogy a Balaton vegye át Magyarország Első Bajnoki Gyűrűjét, de erre szerencsére végül nem került sor, „megúszta”.)

Amikor célt ér a kitartás

Alig telt el a verseny első napja, érkezett a hír, milyen nagy küzdelem folyik Keszthely és Tihany között, hamarosan eldőlhet, ki lesz a befutó. Szinte már a verseny kezdetén négy katamarán került az élre, ám ekkor még csak sejthettük, hogy ők lesznek azok, akik végül az első négy helyet is megszerzik – már „csak” a sorrend alakulása volt kérdéses.

Litkey Farkas Festipay nevű katamaránja Keszthely előtt vette át a vezetést, amikor is azzal szembesültek, hogy szinte szélcsend van. Az előny, hogy megelőzték a Fifty-Fifty-t és az élre álltak, egyrészt betudható „az éveknek és a rutinnak”, illetve annak, hogy

Litkey Farkas szerencsésen megtalálta azokat a szélcsíkokat, amelyek végül elsőként repítették a célba.

17:30 körül járt az idő, amikor az ünneplő tömeg üdvrivalgással köszöntötte Litkey Farkast és csapatát a balatonfüredi partról. A Festipay végül 4-5 kilométerrel előzte meg a Fifty-Fifty legénységét, őket pedig a nagy csatában harmadikként beérkező dr. Kaiser Kristóf kormányozta Extreme Sailing Team katamaránja követte.

Magyarország Első Bajnoki Gyűrűje a Kékszalagon

A magyar sporttörténelemben először készült Bajnoki Gyűrű, melynek megálmodója és elkészítője a FEIL Csapata volt. A 95 kék és fehér gyémánt díszítette, közel 1,5 millió Forint értékű gyémánt gyűrű Magyarország történetében először a Kékszalag Vitorlás Verseny győztesének ujjára került. Születésének körülményeiről és egyéb érdekességekről, kulisszatitkokról itt olvashat!

Emlékgyűrűk és leánybúcsú ajándék ezüst fülbevalókkal

Rengeteg érdeklődő játszott velünk, remélve, hogy megnyerheti a Kékszalag Emlékgyűrű Kollekció darabjainak egyikét

– a két nyeremény gyűrű közül ugyanis az elsőt másnap, a díjátadón sorsoltuk ki. Ez úton is gratulálunk Zeke Melindának! Swarovski köves ezüst fülbevalóink is sok embert felvillanyoztak, hiszen egy-egy szórakoztató játék révén bárki nyerhetett egyet. Egy lánybúcsús csapat is, például, csillogó szemmel érdeklődött gyémántgyűrűinkről, majd lelkesen játszottak velünk.

Az ajándék ezüst fülbevalókkal, szemmel láthatóan nagy örömet okoztunk nekik, és sikerült még emlékezetesebbé tennünk a lánybúcsúztatót. A nap végéhez közeledve lebontottuk standunkat, megköszönve a Vitorlás étteremnek, hogy vendégül láttak, majd áttettük székhelyünket a Görög Faluba, a Kékszalag díjátadó helyszínére.

Egy igazi különlegesség – Kékszalag Emlékgyűrű Kollekció

Nem csak a győztesre gondoltunk, amikor a Kékszalagra készültünk. A Balaton és a vitorlázás szerelmeseinek megalkottuk a limitált számban kapható Kékszalag Emlékgyűrű Kollekciót. A gyűrűkbe finom eleganciával csempésztük bele a magyar tenger motívumait a körbefutó hullámvonal, és a csillogó kék gyémántok által, így nem csoda, hogy a Kollekció darabjai már a verseny ideje alatt hatalmas sikert arattak. Az Emlékgyűrűket korlátozott ideig, augusztus 31-ig lehetett megrendelni, de egy egyszerű játékon való résztvétellel két szerencsést is kisorsoltunk, akik a kollekció egy-egy – általuk választott – darabját vihették haza. Hogy hogyan és miért álmodtuk meg a Kollekciót, és hogy kik lettek a nagyon boldog nyerteseink, itt tudja megnézni!

Díjátadó a Görög Faluban

Mire megérkeztünk a Görög Faluba, a hatalmas rendezvénysátor szinte megtelt érdeklődőkkel és a sajtó képviselőivel.

A statisztikákat megtudva, a rekordszámú, 480 nevező közül 450-en vágtak neki a küzdelemnek, és végül közel 400 hajó ért célba, teljesítve a 155 km-es távot.

Amikor az átadó elkezdődött, a hangulat a tetőfokára hágott. Fantasztikus volt látni és átélni azt, ahogyan az ünneplő tömeg a nézőtéren egyszerre köszöntötte azokat a csapatokat, akik a színpadon a nyakukba akaszthatták a Kékszalag helyezettjeinek járó érmeket. Nem volt hiány megható pillanatokból: volt olyan díjazott, aki gyermekével a vállán állt a színpadra, és olyan is, akinek arckifejezésén jól tükröződött, mekkora csatát vívott, és nyert meg, hogy ott állhasson.

A gyűrű átadását és a gratuláció pillanatait

Feil Róbert díjátadóként vett részt a ceremónián, érezhető volt, hogy a FEIL Csapattal és az ünneplő tömeggel együtt izgatottan várta azt a magyar sporttörténeti pillanatot, amikor átadásra kerül hazánk Első Bajnoki Gyűrűje.

Nem is kellet sokat várni, és a műsorvezető színpadra szólította a 48. Kékszalag abszolút bajnokát, Litkey Farkast és legénységét, aki ezzel tizenkettedik győzelmét szerezte meg a vitorlás verseny történetében.

A gyűrű átadását pillanatai mindannyiunkat megérintett, az ünneplő tömeg hangja pedig szinte még most is a fülünkben cseng.

A Bajnok és a Gyűrűje

Természetesen a világ minden pénzéért sem mulasztottuk volna el a díjátadó után megkérdezni Litkey Farkast, mit gondol Magyarország Első Bajnoki Gyűrűjéről, amely immár az ő ujján ragyog a maga 95 gyémántjával. Ezt válaszolta: „Láttuk már a szóróanyagokon, milyen lesz a Bajnok Gyűrűje, élőben azonban sokkal szebb, mint a képeken.”

„Nagyon jó ötlet volt a megalkotása, remélem, hogy hagyomány lesz belőle. Nagyon jó érzés elsőnek lenni egy hagyományban.”

Arra a ravasz kérdésünkre pedig, hogy a gyűrűt beosztják-e a csapattagokkal, ki mikor fogja hordani, Farkas kerekperec leszögezte: „Nem, ez bizony az én Gyűrűm lesz!”

Vitorlabontás után

A film, amit a versenyen készítettünk, reményeink szerint visszaadja, hogyan éltük meg a Kékszalag izgalmait, és hogy mi minden történt velünk e néhány nap alatt.

A képgaléria segít abban, hogy átadhassuk, amit láttunk, amit éreztünk, megköszönve minden résztvevőnek, kollégának, látogatónak és résztvevőnek, hogy a FEIL Csapat közreműködése Európa legnagyobb és legrangosabb tókerülő vitorlás versenyén ilyen feledhetetlen élményekkel vált teljessé. Köszönjük!