Magyarországon a karikagyűrűk viselési szokásainak története a XIX. század elejéig nyúlik vissza. A XVIII. században már egyre inkább kiszorították a gyűrűk és ékszerek a korábban használatos jegyajándékokat, például a jegykendőt. A XX. században pedig már csaknem teljes egészében a lánynak adott ajándék gyűrűk lettek az érzelmek, valamint a házassági szándék kifejezői. Érdekes, hogy egy lány akár több ajándék gyűrűt is kaphatott, illetve viselhetett egyszerre, akár más-más udvarlótól is. Később azonban ezeket az ajándékba kapott karikagyűrűket a lány egyszerűen lecserélte arra az egyetlen arany karikagyűrűre, melyet a számára legkedvesebb vagy legkomolyabb udvarlótól kapott. Ettől a pillanattól kezdve pedig „elgyűrűzött” lánynak nevezték.
Az esküvőn az egymás ujjára felhúzott karikagyűrűk innentől kezdve a pár házas állapotát jelképezték. A hagyományos templomi szertartáson kapott karikagyűrűknek pedig idővel egyre csak nőtt a jelentőségük. Annyira, hogy hamarosan ezek váltak az eljegyzés szimbólumaivá is. A házasságra való elköteleződést a jegygyűrűként viselt karikagyűrű jelentette.

A XIX-XX. század fordulóján a vőlegény a menyasszonyának gyűrűt vitt, aki cserébe egy kendőt adott neki, majd ezek után vagy egymásnak vettek egy-egy gyűrűt, vagy mindkettőt a vőlegény vásárolta meg. Ebben az időszakban vált szokássá az is, hogy a jegygyűrűje mellé (amit tehát később a házasságkötéskor már karikagyűrűnek neveztek) a menyasszony egy köves kísérőgyűrűt is kapott a vőlegényétől.
Végül a XX. században vált szerelmi záloggá az egyszerű karikagyűrű. Míg nagyanyáink még vékony, sárga aranykarikával esküdtek, anyáink már követték a divatot és a ’70-es években széles karikagyűrűt választottak maguknak. Napjainkban a különleges vonalvezetés, egyedi kialakítás, nem mindennapi formák is rendkívül elterjedtek – például egyre népszerűbbek a szögletes, a hullámos szélű, az aszimmetrikus és az egyéb, szokatlan kialakítású gyűrűk. A német területekről származó szokás: a gyűrű belsejébe vésett szöveg is divatossá vált. Napjainkban rendszerint a szeretett személy neve vagy beceneve, illetve a házasságkötés dátuma kerül a gyűrű belsejébe, ritkább esetben pedig egészen személyes, apró üzenetek.
