A gyémántok színe

A gyémánt színe (color) a 4C közül kétségkívül nagy hatással bír a kő megjelenésére és értékére. A gyémánt színének osztályozási skálája a színintenzitás tekintetében a színtelentől egészen az élénk színben pompázókig terjed. A színfokozatok nagyon apró lépésekben változnak, a „D”-től (színtelen) kezdve, egészen a „Z”-ig (világos sárga) haladva. A „Z”-n túl található értékek már az ún. „fancy color” gyémántokat jelölik, amelyek már igen erőteljes színekkel bírnak, és teljesen másképp is osztályozzák őket.

A normál besorolásban a legfontosabb és legértékesebb tartomány a színtelen (D, E, F betűkkel jelölt), majd a majdnem színtelen (G, H, I, J) gyémántoké. A színtelen gyémántok mentesek a legkisebb színtől is, és ezért majdhogynem jeges-fehérnek tűnnek. A majdnem színtelen gyémántokban kis mennyiségben már láthatunk egy enyhe sárgás színt, de a legtöbb megfigyelő számára még mindig teljesen fehérnek tűnnek, különösen, ha felülről nézzük őket, és persze emellé a megfelelő precizitással is csiszolták őket. Éppen ezért a szakértők jellemzően szemből, fehér háttér előtt, gondosan megvilágítva vizsgálják a gyémántok színét, sőt, ezután ún. mesterpéldányokkal hasonlítják össze őket.

Egy kis érdekesség…

Gyakran felteszik a kérdést, hogy miért „D” betűvel kezdődik a gyémántok színének osztályozási skálája „A” helyett? Abban az időben, amikor a GIA megalkotta ezt a jelölési rendszert, amelyet ma már világszerte használnak, már létezett néhány egyszerű rendszer, amellyel a gyémántok színét jelölték, mint például A, B és C, vagy A, AA, és AAA. Ezért hát annak érdekében, hogy ne keletkezzen zavar a terminológiában, a GIA úgy döntött, hogy „D”-vel kezdik a skálájukat.

A gyémántok osztályozása

Színtelen gyémántok

D – tökéletesen színtelen, a legmagasabb minőségű, amilyen egy gyémánt csak lehet. Extrém ritka, és páratlan fényességet bocsát ki, színe jeges fehérnek tűnik.
E – színtelen, csakis laboratóriumi körülmények között összehasonlítva a D-vel érzékelhető nagyon halvány eltérés tőle
F – színtelen, az F színű gyémánt is jeges fehérnek tűnik, és semmilyen látható színt nem mutat semelyik látószögből, kivéve, ha a mestergyémánttal hasonlítjuk össze

Majdnem színtelen gyémántok

G – a majdnem színtelen gyémántok skáláján a legfelső szinten található, majdnem színtelen, gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a színtelenektől
H – közel színtelen gyémánt, még nagyobb méretben is, oldalról vizsgálva is fehérnek látszik
I – közel színtelen gyémánt, még akkor is meglehetősen fehérnek tűnik, ha mellérakunk egy fehér aranyat vagy egy platinát, anélkül, hogy jelentős kontrasztban állnának egymással
J – közel színtelen, a J színű gyémánt „lapjával felfelé” fehérnek hat, főleg, ha a fényviszonyok is megfelelőek

Fluoreszkálás

A színek osztályozásának fontos része a fluoreszkálás megvizsgálása. A piacon található gyémántok nagy része ugyanis (a GIA becslése szerint több mint 35%) rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.

Ha ugyanis ultraibolya (UV) sugárzás alá helyezzük ezeket a gyémántokat, ideiglenesen fényt bocsátanak ki különböző színekben (általában kék) és más-más erősségben. Míg a fluoreszkálás általában csak a gyémánt egy azonosító jellemzője, néhány esetben azonban a gyémánt kinézetét is meghatározhatja.

A „fancy” color gyémántok

A gyémántok színének osztályozása a „fancy” színtartományban - amelyek a „Z” tartományon túlesnek - mindenképpen összetettebb elemzéseket kívánnak meg.

Ráadásul azért, hogy meghatározzuk a színek viszonylagosan pontos jellemzőit, csak úgy, mint a normál tartomány esetében, a „fancy” színű gyémántok osztályozásánál meg kell vizsgálnunk az elsődleges és a módosított színárnyalatot, a telítettséget és a színintenzitást is.

Néhány gyakorlati szempont a szín és a foglalat kiválasztásánál

Amikor a gyémántokat befoglalják a gyűrűbe, máris másképp érzékeljük a színüket, mintha csak egy fehér háttér előtt nyugvó gyémántot néznénk. Ezért a kő mellett a foglalási típus kiválasztása is meghatározó jelentőséggel bír az összhatás tekintetében. A fehér fémek, mint például a fehér arany vagy a platina, hajlamosak kihangsúlyozni a gyémánt testének (enyhe) színét, míg a sárga vagy rose arany inkább tompítja azt. Így a sárga arany foglalatot választók egy kis kompromisszumot kötve némileg „kijátszhatják” a színfokozatok közti különbségeket, amellyel pénzt spórolhatnak meg és/vagy akár egy némileg nagyobb gyémánt is elérhetővé válik a számukra. Másrészről azoknak a vásárlóknak, akik a majdnem színtelen gyémántok csoportjának „alsó határáról”, vagy az enyhén színezett gyémántok közül választanak drágakövet, ajánlott elkerülniük a fehér fémeket annak érdekében, hogy a gyémánt testének enyhén sárgás színe szabad szemmel ne legyen észrevehető.

Mivel a gyémánt színe a legkönnyebben oldalról figyelhető meg, azok a kövek, amelyeket olyan foglalatba helyeztek, ami által csaknem minden szögből jól látható a gyémánt – mint például a klasszikus négy karmos foglalat -, még inkább kihangsúlyozzák a színét. Ezzel szemben már egy hat karomból álló, vagy egy tokos (bazel) foglalat némileg kevesebbet enged láttatni, így jó választás lehet a kicsit „melegebb színű” gyémántokhoz.

A gyémánt mérete rendkívül lényeges, amikor a színéről beszélünk. A nagyobb gyémántok a maguk nagyobb „testével” értelemszerűen hajlamosak több színt is megmutatni. Ez különösen igaz az oldalnézeti perspektívára. Így azoknak, akik különös hangsúlyt fektetnek a kő színére, ráadásul a fehér arany vagy a platina foglalathoz ragaszkodnak, úgy, hogy a foglalatban a kő oldalnézetből is jól látható legyen, érdemes megcélozniuk a majdnem színtelen gyémántokat, mintsem a melegebb, sárgásabb színűeket.

A gyémánt formája szintén számít, amikor a kő jól látható színeket mutat meg egy bizonyos osztályban. Néhány divatos („fancy”) forma a fazettákból álló tagolása folytán hajlamos arra, hogy a színt a gyémánt bizonyos részeire összpontosítsa. Ezért van az, hogy a „fancy” gyémántokat gyakran látjuk radiant, ovális, vagy párna csiszolású formában. A kerek csiszolás másrészt csökkenti a szín erősségét, legalábbis felülnézetből, amely a legelőnyösebb nézőpont, hiszen a legtöbb ember innen vizsgál meg egy gyűrűt. Tehát a „fancy” csiszolású gyémántokat kereső vásárlók tartsák szem előtt ezt a tényt, különös tekintettel a nagyobb méretű, majdnem színtelen gyémántokra. Természetesen ez nem vonatkozik azokra, akik eleve a melegebb színeket preferálják.

Összegzés

Összefoglalva tehát nagyon fontos megértenünk, hogy a gyémánt színének osztályozása roppant összetett kérdés. Az eltérések a különböző fokozatok között rendkívül kicsik. A színtelen gyémántokat jeges-fehérként jellemezzük, de a majdnem színtelenek sem mutatnak egyértelműen látható színt a legtöbb szemlélőnek. A kiváló csiszolású gyémántok ráadásul fehérebbnek tűnnek, mint az átlagos minőségűre csiszoltak, és a kő színe jobban megfigyelhető azon az oldalon, ahol a fény visszatérésének hatása nem befolyásolja a színek érzékelését.

Végül, de nem utolsó sorban, ne feledjük, hogy némileg mindenki másképp érzékeli a színeket, és mindenkit más vonz egy-egy gyémántban. A legtöbb vásárló általában a majdnem színtelen tartományban (G, H, I, J) találja meg a pénztárcájának leginkább megfelelő gyémántot, de vannak olyanok is, akik csakis a teljesen színtelen gyémántokat keresik, míg mások a kicsit melegebb árnyalatúakat preferálják.