Aranygyűrű nyereményjáték

Kedves Játékosok!

Május 30-án lezárult nyereményjátékunk, amelyben azt kértük Tőletek, hogy néhány fényképpel megtűzdelve meséljétek el nekünk lánykérésetek, vagy, ha ez még nem történt meg, Kedvesetekkel való megismerkedésetek történetét. Az előző játékunkhoz hasonlóan (Gyémántgyűrű Nyereményjáték) ismét rengeteg írás érkezett hozzánk, amelyeket egytől-egyig nagy örömmel és élvezettel olvastunk. Tény, hogy a munkánk szerencsés velejárója, hogy nap, mint nap boldog szerelmespárokkal találkozunk, így már hosszú évek óta tudjuk, hogy minden párnak megvan a saját története, ami különleges és megismételhetetlen. Ezúttal is hatalmas élmény volt olvasnunk a kreatív, romantikus, vagy éppen vicces lánykérések történetét. Nagyon szerettük azt az elbeszélést, amikor a Karácsonyfa gömbdíszén rejtőzött az eljegyzési gyűrű, vagy amikor egy tanítónő kezét a kis tanítványok segítségével kérte meg párja. Jót szórakoztunk, amikor a leendő vőlegény szalonnasütés közben öltönyben kérte meg kedvese kezét, vagy amikor a sípályán, gőzgombóc evés közben hangzott el a nagy kérdés. Hálásak vagyunk minden egyes beküldött történetért, köszönjük, hogy megosztottátok őket velünk!

Aranygyűrű nyereményjáték

A főnyereményt, a 100.000 Forintos FEIL aranygyűrű vásárlási utalványt közjegyző jelenlétében május 31-én sorsoltuk ki egy véletlen eredményt generáló program segítségével, de ezen kívül ígéretünkhöz híven, hosszas és igencsak fejtörő gondolkozás után végül sikerült kiválasztanunk a három „kedvenc” történetünket is, amelyek beküldőinek jutalma egy 1,5 mm-es, 7500 Ft értékű Top Wesselton (G) gyémánt, valamint egy 15.000 Ft értékű FEIL Vásárlási Utalvány!

 

Szeretettel gratulálunk nyerteseinknek, és jó olvasást kívánunk a díjazott történetekhez!

Juhász Brigitta – A 100.000 Ft-os FEIL aranygyűrű vásárlási utalvány nyertese

Brigittáék történetének különlegessége, hogy párja, István szemszögéből is olvashattuk az igencsak kalandos lánykérést. István ugyanis különleges, romantikus lánykérést tervezett Brigittának, ám az események kétszeresen is nem várt fordulatot vettek a nagy napon. Többek között Brigitta édesapjának balesete hiúsította meg kis híján a lánykérést, ám végül mégiscsak „happy end”-del ért véget a történet…

Ahogyan Brigitta emlékszik az eseményekre

A Párom majdnem 7 teljes év után, 2015. 04. 18-án kérte meg a kezem. Azonban annyi minden történt azon a napon, hogy semmiképpen sem nevezhető szokványos leánykérésnek az amúgy extra romantikusra tervezett nagy pillanat. Aznap délután Budapesten volt fellépésünk a zenekarunkkal, Párom pedig elment reggel dolgozni. Én mit sem sejtve elmentem a fellépésre, majd este 6 körül hazafelé jövet ért az első meglepetés. Ugyanis a zenekar meglepett engem és a barátnőmet egy szülinapi vacsival, lévén, nekem 12-én volt a szülinapom, barátnőmnek pedig 16-án.

Ezzel a meglepi bulival viszont nem csak engem leptek meg, hanem a Párom is, aki jóval előbbre várt haza, hiszen csak én hittem, hogy dolgozik, valójában viszont addig ment be „álcából” a munkahelyére, amíg én leléptem otthonról. Nekem csak egy SMS-t küldött délután, hogy egyedül menjek haza. Itt mindenre gondoltam, de eljegyzésre egyáltalán nem.

Mikor végre hazaértem a szülinapi vacsoráról, belépve a lakásba olyan látvány fogadott, amire nem találtam szavakat. A bejárati ajtótól a folyosón át a szoba közepéig a padló tele volt hintve rózsaszín rózsaszirmokkal és rózsafejekkel. A szoba ablakán egy molinó volt kifeszítve a nagy kérdéssel, és Ő ott térdelt előtte egy hatalmas csokor virággal és a csodálatos gyűrűvel a kezében...

Ahogyan Brigitta emlékszik az eseményekre

Annyira megható volt, hogy nem is emlékszem, hogy ki bírtam-e nyögni az igent, vagy csak bólogattam.

Az este itt azonban még nem ért véget. Ugyanis láttam az újdonsült vőlegényem arcán, hogy valami nem stimmel. Kérdezgettem, hogy meggondolta-e magát, vagy mit nem mond el, mert látom, hogy valami baj van. És igen, baj volt. Nagy nehézségek árán kiszedtem belőle, hogy míg én Pesten voltam és ő izgatottan sietett a virágoshoz a 70 szál rózsaszín rózsáért, amit megrendelt, apukám leesett a háztetőről és eltörött a bordája illetve kiugrott a térde. Hidegzuhanyként ért a dolog, de hál' Istennek az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Apu nagyon szerencsés volt, így „olcsón" úszta meg a dolgot. A másnapra tervezett eljegyzési ebéd elmaradt, beteglátogatás lett helyette a kórházban, de azóta már apu is makkegészséges. Mi lázasan szervezzük az esküvőnket, és azon törjük a fejünket, hogy aput milyen kalitkába zárjuk aznap, hogy ne eshessen baja, és az eljegyzésünk története már csak egy vicces „love story” legyen az esküvő napján...

Ahogyan István emlékszik a történtekre

Mi már majdnem 8 éve vagyunk együtt. Az eljegyzés megszervezése sok időmbe telt, ugyanis együtt élünk és egy helyen is dolgozunk, így viszonylag kevés időt töltünk külön. De ha már ennyit várt rám, szerettem volna igazi meglepetést okozni. Egy olyan napra terveztem a lánykérés előkészületeit, amikor tudtam, hogy nem lesz itthon. Rendeltem rózsákat, gyertyákat, molinót erre a napra, majd alibiből elmentem dolgozni. Senkit nem avattam be, kivéve az apukáját. Mikor már biztos voltam benne, hogy elment otthonról, elindultam vissza, hogy előkészítsem a lakást.

A molinóért, amin a nagy kérdés volt, az após jelöltemhez kellett elmennem, akit azonban nem tudtam telefonon elérni. Azt hittem, azért nem veszi fel a telefont, mert ott van náluk a párom, de később kiderült, nem így volt.

Ahogyan Brigitta emlékszik az eseményekre

Nagyjából egy óra elteltével hívott vissza, közölve, hogy most viszik röntgenezni, mert leesett a háztetőről. Nagyon megijedtem és le akartam fújni az egészet, de ekkorra már tudott a dologról a párom anyukája is, aki azt mondta, hogy emiatt ne halasszam el a lánykérést, inkább ne mondjam el a páromnak a történteket, csak másnap. Kis gondolkodás után hallgattam rá, de féltem, hogyan leszek képes ebben a tudatban végigcsinálni. Ezután hazamentem, és a 70 szál rózsaszín rózsával, gyertyákkal és a molinóval feldíszítettem a lakást, várva a híreket a kórházból, hogy nincs komoly baj. Szerencsére idejében jött a hír, hogy "csak" bordatörés, és nem történt súlyosabb sérülés.

Ezután következett az újabb csavar. Kedvesem felhívott, hogy a barátai a szülinapja alkalmából elviszik vacsorázni és csak később ér haza. Alig győztem kivárni, míg hazaért, kettős izgalommal a gyomromban. Azon törtem a fejem, hogy nem kezdhetjük hazugsággal a jegyességet, úgyhogy elmondom neki, mi történt az apukájával. Úgy döntöttem, először felteszem a kérdést, és utána elárulom neki. Mikor végre hazaért, nagyon meglepődött, és tőle szokatlan módon szóhoz sem jutott. Mikor végre megszólalt, igent mondott.

Ezután viszont nem hitte el, hogy tényleg el akarom venni, mert nem látszottam túl boldognak. Jól ismer, látta rajtam, hogy van valami, amit elhallgatok. Addig faggatott, míg elmondtam neki az igazat az apukájáról. Nagyon megijedt, de az anyukája épp akkor jött el a kórházból, feljött hozzánk és megnyugtatta, hogy minden rendben lesz. Reméljük, hasonló drámára az esküvőnk napján már nem történik...

 

Kölndorfer Renáta – A búvár és a kincse…

Több hónapos szervezésnek köszönhetően Renátának egy tó mélyéről felbukkanó, kincses ládikát tartó búvár segítségével tették fel a nagy kérdést…

Párommal már a megismerkedésünk után tudtuk, hogy mindkettőnk megtalálta az igazit, így nem is váratott sokáig a lánykérés. A párom három hónapokig szervezkedett, amiről én semmit sem tudtam. Csak, hogy pár apróságot említsek: titokban három fotóst hívott, Sopronból, Szombathelyről és Szekszárdról (szakmájából adódik, mert ő is fotós), valamint két kamerás is ott volt velünk a nagy napon, hogy mindent megörökítsen. Átvariáltatta úgy a munkarendem, hogy csak ő és a főnököm tudott róla, a körmösnél megváltoztatta az időpontom, hogy ha lefotózzák a gyűrűt a kezemen, szép legyen. Semmit nem vettem észre a 3 hónapos szervezésből.

Aznap délelőtt elvitt a Veszprémi állatkertbe, hogy elüssük az időt. Semmi különöset nem láttam rajta, maximum annyit, hogy nem eszik rendesen és kicsit idegesebb, mint szokott. Kellemesen elfáradtam, így elaludtam ebéd után. Ő még akkor is a másik szobában egyeztetett a virágcsokorról, és minden másról. Délután mondta, hogy menjünk el, készít rólam pár fényképet, mert vett valami új kütyüt, amit mindenképpen ki kell próbálnia - ez persze csak ürügy volt megint. Közben furcsaságokat csinált, például hirtelen eszébe jutott, hogy az ablakmosót fel kell tölteni a kocsiban, illetve kb. 30 km-es kerülőt tett, mikor elindultunk, hogy ezzel is húzza az időt.

Végül megérkeztünk a Tihanyi belső tóhoz, ahol az első randink is volt. Pár ember lézengett csak a tó környékén, mert iszonyatosan fújt a szél, és már lógott az eső lába. Mondta, hogy inkább ne is fotózzunk, csak sétáljunk. Odaértünk egy stéghez, és javasolta, hogy menjünk csónakázni. (egyetlen csónak volt ott). Természetesen nemet mondtam, mert tényleg nagyon rossz idő volt. Tíz perc kérlelés után sem szálltam be a csónakba, pedig ha már akkor tudtam volna! Ekkor rávágta, hogy akkor bemegy egyedül, na, erre ugrottam, mert tudom, hogy nem egy úszóbajnok. Evezett, evezett, és közben a szél csak fújt ki bennünket a part felé, én pedig csak nevettem rajta, megfeneklettünk! Mondtam is, hogy menjünk ki inkább a partra, de Balázs azt válaszolta, hogy a tó közepén van egy bója, addig még beevez. Sikerült is bejutnunk, majd meghúzta a bóját és ebben a pillanatban egy búvár bukkant fel a vízből - áprilisban a 4 fokos vízből -, és kapkodott utánunk, mert újra fújni kezdett minket a szél. Eddig még semmi nem esett le nekem.

Hirtelen megszólalt a másik partról jó hangosan a kedvenc szimfonikus zenénk, amikor a búvár felénk nyújtott egy kis ládikát, és ekkor rájöttem, hogy mi is történik. A párom letérdelt elém a csónakban, de csak zokogtunk mindketten. Fél percig csak öleltem, válasz nélkül. Majd végül kimondtam az IGENT.

Közben rájöttem, hogy az a 10-12 ember mind velünk van a parton, és nem a tavat fotózzák vagy kamerázzák. Kifelé már könnyebben evezett a vőlegényem, és a parton a mesterszakács barátja egy megterített asztallal várt bennünket meg egy gyönyörű csokorral. Azóta megszületett a kisfiunk, akiből szeretném, ha olyan férfi lenne, aki ugyanígy tiszteli a nőket. Lányok, a férfiakból nem halt ki a romantika, csak meg kell találni a FÉRFIT! Mint kiderült, három hónap alatt mindenféle engedélyeket kellett beszereznie, szerződéseket megírnia, hogy megvalósíthassa a lánykérést - megadta a módját! Örülök, hogy akkor beszálltam a csónakba. Azóta is „egy csónakban evezünk”, amit a csuklónkon tetoválás formájában is büszkén viselünk!

 

Szőllősi Szandra – Lánykérés összeesküvéssel a föld felett

Szőllősi Szandra nem sejtette, hogy a felhők felett, Skócia és Magyarország határán válik belőle menyasszony,
ráadásul úgy, hogy párja a repülőgép teljes személyzetét beavatta a nagy tervbe…

2015. július 31-én épp a barátaink esküvőjére repültünk haza Skóciából. A reptéren a szokásos vidám hangulatban vártuk, hogy végre felszálljunk. Zoli türelmesen viselte a 45 perces késést, és azt is, hogy az időt bolondos selfizéssel, vásárlással próbáltam elütni. Pedig ő valami nagyon különlegesre készült. A zsebében lapuló papírzsepis zacsi nagy meglepetést rejtett. Felszállás után elég hamar jelezte Zoli, hogy elmegy a mosdóba. Gondoltam, vele tartok (legnagyobb „örömére”, hisz tanácskozni indult a stewardessekkel, mint utólag kiderült). Mikor a mosdóhoz értünk, a stewardessek még az ajtót is kinyitották nekem, szinte betessékeltek a mellékhelyiségbe. De még itt sem volt számomra gyanús semmi, gondoltam, jó napjuk van, végül is a reptéren is a megszokottnál még kedvesebbek, mosolygósabbak voltak...

Miután visszamentünk a helyünkre, Zoli javasolta, hogy feküdjek az ölébe és pihenjek kicsit. Hamar el is aludtam, már csak arra eszméltem, hogy a pilóta bemondja, lassan elérjük Magyarországot. Fel is keltett Zoli, kérte, térjek kicsit magamhoz, ne „csipás kismacska" módjára szálljak le a repülőről. Közben ismét tájékoztatott minket a pilóta, hogy elértük a magyar légteret. Ekkor Zoli szólt, hogy ismét elmegy a mosdóba, ne a reptéren kelljen megvárakoztatni drága kis családunkat. Nem sokkal az után, hogy Zoli elment, megszólalt a hangszórókból a közös számunk, a „How long I will love you”. Mivel egy szép, lassú számról van szó, azt gondoltam, ezzel ébresztik fel a szundikáló utas közönséget. Sajnáltam is, hogy Zoli nincs ott velem pont akkor, néztem is, hátha már jön visszafele. De közben a zene elhalkult, és egy ismerős hang szólalt meg a hangszórókban. Nem, most nem a pilóta volt, hanem Zoli.

Szőllősi Szandra – Lánykérés összeesküvéssel

Mindenki füle hallatára a következőket mondta: „Szia Kicsim! Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek, és életem legjobb döntését hoztam, amikor utánad mentem Skóciába. Köszönöm, hogy az elmúlt időszakban mellettem voltál jóban és rosszban. Köszönöm, hogy minden nap veled feküdhetek és kelhetek.

A nyaralásunk alatt két esküvőre is fogunk menni, és nagyon szeretném, ha ott már nemcsak, mint barátnőmet mutathatnálak be, hanem a nőként, akivel az életemet szeretném leélni."

Tulajdonképpen senki sem tudta, hogy kinek szól az üzenet; mozdulatlanul, meglehetősen sokkos állapotban pityeregtem a helyemen. Zoli meghatottan közelített felém. Alig vártam, hogy odaérjen és megölelhessem. Már borultam volna a karjaiba, amikor közölte velem, hogy már pedig ő először megkéri a kezem... Szóval a sorok között letérdelt elém, és feltette a nagy kérdést: „Szőllősi Szandra, leszel a feleségem?". Elcsukló hangon, egy halk „igen"-nel válaszoltam. Remegő kezekkel húzta fel ujjamra a csodaszép, általa tervezett gyűrűt. Majd jött az első ölelés és a csók vőlegényként és menyasszonyként. Na és persze a taps és a gratulációk. Így szálltam le végül a repülőről, egy gyémántgyűrűvel nehezebben azon a bizonyos nyári napon, immáron menyasszonyként.

Mint utólag kiderült, mindenki be volt avatva. A stewardessek a földön és a levegőben, na meg a pilóták is. Megvolt az oka, miért ment annyiszor Zoli a mosdóba, miért voltak velünk annyira előzékenyek a stewardessek, miért tuszkoltak be a mosdóba, miért mondta el indokolatlanul sokszor a pilóta, hogy hol vagyunk éppen. Merthogy az is a terv része volt, hogy Magyarország felett történjen meg a lánykérés. Zoli május óta tervezte a nagy napot. Többször volt a reptéren, egyeztetett mindenkivel, nagyon segítőkészek voltak. Felvette a kapcsolatot Feil Róberttel, hogy minden a terv szerint haladjon. Együtt tervezték meg a gyűrűt, majd amikor kész lett, elküldték Skóciába egy barátunknak, hogy még véletlenül se fogjak gyanút. Senki sem tudta, hogy mit rejt a csomag egészen július 31-ig, amikor is egy egész repülőnyi ember előtt az ujjamra került...

 

Tápai Andrea – Lánykérés kézilabda meccsen

Andi életének évekig meghatározó része volt a kézilabda, így párja nem is választhatott volna tökéletesebb időpontot és helyszínt a lánykérésre, mint a Magyar Férfi Kézilabda Válogatott mérkőzését…

Tápai Andrea – Lánykérés kézilabda meccsen
Idén január 9-én leutaztunk Szerbiába, Zentára a Magyar Férfi Kézilabda Válogatott Európa-Bajnokságra való felkészülési mérkőzésére, amelynek lebonyolításában segédkeztem, mivel magam is NB1-es kézilabdázó voltam, és az ismerőseim szervezték a meccset. A mérkőzést a televízió is közvetítette, melynek első félideje rendben le is zajlott.

A meccs szünetében kedvesem, Krisztián szólt, hogy kiszalad a mosdóba, foglaljam addig a helyet, és kért tőlem egy zsebkendőt. Én ott maradtam a barátainkkal, majd hallottam a hangszórókból, hogy a mérkőzés speakere egy játékot konferál föl, és mivel ismertük egymást kézilabdás pályafutásomból, rögtön le is csapott rám: kihívott, és bemutatott a közönségnek, mint egykori kézilabdázót. Ekkor még nem sejtettem semmit, így lesétáltam hozzá a pályára.

Majd elmondta, hogy a játék első feladata az lesz, hogy olvassam el, mi van a ledfalakra írva, ahol is ez állt: „Tápai Andrea, lennél a feleségem egy életen át?”

Mire visszafordultam, Krisztián már mögöttem állt, majd letérdelt és személyesen is feltette a kérdést! Addig a pillanatig fel sem tűnt, hogy egész végig az egyik közös számunk szólt a hangfalakból Caramel-től. Fel sem tudtam fogni, mi történik velem, de csodálatos érzés volt! Majd amikor az ujjamra húzta a gyűrűt, visszaadta azt a zsebkendőt, amit még a távozása előtt kért tőlem, és akkor állt csak össze a kép, hogy ő már akkor tudta, hogy sírni fogok!

Az egész csarnok tapsolt, kiabált, dudált és éljenzett nekünk, este pedig a szervezői stáb, valamint a játékosok közös vacsoráján, a magyar válogatott tagjai is tapsoltak és gratuláltak nekünk, Zenta város rendkívül kedves Polgármestere pedig személyesen jött oda kezet fogni és sok boldogságot kívánni! Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a napot! A sors keze, hogy Krisztián az általatok egyedileg készített, csodálatos Feil gyémántgyűrűvel kérte meg a kezem! Igazi tündérmese!!! Reméljük a 2017.07.01-re kitűzött esküvőnkön is a ti gyűrűiteket viselhetjük!

Szívből Gratulálunk!

Reméljük ezzel a kis játékunkkal sok örömet okoztunk minden kedves résztvevőnek!
Amennyiben elsőként szeretnétek értesülni a hasonló játékainkról, eseményeinkről, akcióinkról
kövessétek a Facebook oldalunkat és íratkozzatok fel az értesítési listánkra!

FEIL Gyűrűk Szerelemre Tervezve